1. Ruggiero Leoncavallo: I pagliacci (Bajazzók) / Prológ (I. felv., részlet)
Andiam! Incomincate!
 (Gyerünk! Kezdődjék hát!)
2. Ősi magyar népdalpár
Ímhol kerekedik...
Ímhol kerekedik
Egy fekete fölhö
Abban tollászkodik
Sárgalábú holló
Állj meg, holló, állj meg,
Hadd' izenjek tőled
Apámnak s anyámnak
Szívbéli mátkámnak
Hej, tulipán...
Hej, tulipán, tulipán
Tejes szegfű, szép virág
Tele lelkem zsályával
Szerelemnek lángjával
Nyisd ki, rózsám, kapudat
Hadd' kerüljem váradat
Rózsafának illatja
Az én szívem nyugtatja
3. Szent Mihály-antifóna a veszprémi szertartáskönyvből
Princeps gloriosissime
Michael Archangele
Esto memor nostri
Hic et ubique semper
Precare pro nobis
Filium Dei
Alleluia, alleluia
4. Johann Sebastian Bach: Magnificat / "Quia fecit mihi magna..."
Quia fecit mihi magna
Qui potens est
Et sanctum nomen eius
5. W. A. Mozart - Lorenzo da Ponte: Le nozze di Figaro (Figaro házassága) / Figaro áriája (I. felv.)
Non più andrai, farfallone amoroso
Notte e giorno d'intorno girando
Delle belle turbando il riposo
Narcisetto, Adoncino d'amor
Non piu avrai questi bei penacchini
Quel cappello leggiero e galante
Quella chioma, quell'aria brillante
Quel vermiglio donnesco color
Non più andrai, farfallone amoroso
Notte e giorno d'intorno girando
Delle belle turbando il riposo
Narcisetto, Adoncino d'amor
Fra guerrieri, poffar Bacco
Gran mustacchi, stretto sacco
Schioppo in spalla, sciabla al fianco
Collo dritto, muso franco
Un gran casco, o un gran turbante
Molto onor, poco contante
Poco contante
Ed in vece del fandango
Una marcia per il fango
Per montagne, per valloni
Con le nevi, e i solioni
Al concerto di tromboni
Di bombarde, di cannoni
Che le palle in tutti i tuoni
All'orecchio fan fischiar
Non piu avrai quei penacchini
Non piu avrai quel cappello
Non piu avrai quella chioma
Non piu avrai quell'aria brillante
Non più andrai, farfallone amoroso
Notte e giorno d'intorno girando
Delle belle turbando il riposo
Narcisetto, Adoncino d'amor
Cherubino, alla vittoria
Alla gloria militar
6. Giuseppe Verdi - Francesco Maria Piave: Rigoletto / Rigoletto áriája (II. felv.)
Cortigiani, vil razza dannata
Per qual prezzo vendeste il mi bene
A voi nulla per l’ oro sconviene,
Ma mia figlia è impagabil tesor
La rendete, o se pur disarmata
Questa man per voi fora cruenta
Nulla in terra più l’ uomo paventa
Se dei figli difende l’ onor
Quella porta, assassini, m’ aprite
(Si getta ancor sulla porta che gli e nuovamente contesa dai gentiluomini; lotta alquante, poi torna spossato sul davanti del scena.)
Ah! voi tutti a me contro venite
(Piange.)
Ebben piango... Marullo! signore,
Tu ch’ hai l’ alma gentil come il core
Dimmi or tu, dove l’ hanno nascosta
E’ là? e’ vero? tu taci! perché
Miei signori perdono, pietate
Al vegliardo la figlia ridate
Ridonarla a voi nulla ora costa
Tutto il mondo è tal figlia per me
Pieta, signori! Pieta!
7. Giuseppe Verdi - Arrigo Boito: Falstaff / Falstaff Becsületmonológja (I. felv.)
L'Onore!
Ladri! Voi state ligi all'onor vostro, voi!
Cloache d'ignominia,
quando, non sempre, noi
Possiam star ligi al nostro.
Io stesso, sì, io, io,
Devo talor da un lato
porre il timor di Dio
E, per necessità, sviar l'onore, usare
Stratagemmi ed equivoci,
Destreggiar, bordeggiare.
E voi, coi vostri cenci
e coll'occhiata torta
Da gatto pardo e i fetidi sghignazzi
avete a scorta
Il vostro Onor! Che onore?!
Che baia!
Puó l'onore riempirvi la pancia?
No.
Vive sol coi vivi?...
Neppure: perchè a torto
Lo gonfian le lusinghe,
lo corrompe l'orgoglio,
L'ammorban le calunnie;
e per me non ne voglio!
Ma, per tornare a voi, furfanti,
ho atteso troppo.
E vi discaccio.
(Prende in mano la scopa e insegue Bardolfo e Pistola che scansano i colpi correndo qua e là e riparandosi dietro la tavola.)
Olà! Lesti! Lesti! al galoppo!
Ladri! Via! Via di qua!
Via di qua! Via di qua!
(Bardolfo fugge dalla porta a sinistra. Pistola dalla porta del fondo, non senza essersi buscato qualche colpo di granata, e Falstaff lo insegue.)
8. Jerome Kern - Oscar Hammerstein II: The Showboat (A show-hajó) / "Can't Help Lovin' That Girl"
Oh, listen sister, I love my crazy girl and I can't tell you why
There ain't no reason why I should love that girl
It must be somethin' that the angels done plan
Fish gotta swim, birds gotta fly
I gotta love one girl 'til I die
Can't help lovin' that girl of mine
Tell me she's lazy, tell me she's slow
Tell me I'm crazy, maybe I know
Can't help lovin' that girl of mine
When she goes away, it's a rainy day
But when she comes back
That day is fine, the sun will shine
She can come home as late as can be
Home without her ain't no home to me
Can't help lovin' that girl of mine
9. A. L. Webber - Ch. Hart: The Phantom of the Opera (Az op. fantomja) / "Nighttime sharpens..."
Nighttime sharpens, heightens each sensation
Darkness stirs and wakes imagination
Silently the senses abandon their defences...
Slowly, gently, night unfurls its splendour
Grasp it, sense it, tremulous and tender
Turn your face away from the garish light of day
Turn your face away from cold, unfeeling light
And listen to the music of the night
Close you eyes and surrender to your darkest dreams
Leave all thoughts of the world you knew before
Close your eyes, let your spirit start to soar
And you'll live as you've never lived before
Softly, deftly, music shall caress you
Hear it, feel it, secretly possess you
Open up your mind, let your fantasies unwind
In this darkness which you know you cannot fight
The darkness of the music of the night
Let your mind start a journey through a strange, new world
Leave all thoughts of the world you knew before
Let your soul take you where you long to go
Only then can you belong to me
Floating, falling, sweet intoxication
Touch me, trust me, savour each sensation
Let the dream begin, let your darker side give in
To the harmony which dreams alone can write
The power of the music of the night
You alone can make my song take flight
Help me make the music of the night
10. Johnny Mandel – Paul Francis Webster: The Sandpiper (Szalonka) / "The Shadow of Your Smile"
The shadow of your smile when you are gone
Will color all my dreams and light the dawn
Look into my eyes, my love, and see
All the lovely things you are to me
Our wistful little star went far too high
A teardrop kissed your lips, and so did I
Now when I remember spring
All the joy that love can bring
I will be remembering
The shadow of your smile
(Instrumental interlude: 1st verse)
Our wistful little star went far too high
A teardrop kissed your lips, and so did I
Now when I remember spring
All the joy that love can bring
I will be remembering
The shadow of your smile
11. Tamkó Sirató Károly: Evianne
Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó szavakból
rebbenő könnyűségből
áttetsző-meleg-lüktető
világdarabnak
szép reggelnek
mosolyos délutánnak
életem el nem szakadó részének.
Fájdalmasan és izgatottan
mint egy Rodin szobor
bomlasz ki a ködből
egy világváros mélységeiből
zilált véletleneken át.
Az el nem szállt nyilak tömörségével zuhogok
feléd.
A boldogság fehér selyméből
adhat-e rád köntöst
karjaim feszülő íve.
A hideg magány zuzmaráz
és a sötétülő idő
mint egy híg hüllő gázol át rajtam.
Életünkből
boltozhatunk-e palotát
amelyben
szűrtfényű szemeid gyönyörű csendje világít?
12. Németh Miklós: Szemmagasság
Vackára a Hold rég nyugodni tért
Álmosan terpeszkedik a sötét
Alaktalan létének ködökkel kevert
Magánya, s beszéde, a csend – levert
Csupasz fák görcs testében elhalóban
Már az azúr, az éj az úr – valóban
Érckeménnyé fagyott a szennyes hó
Nem falja fel kihűlt napfénykohó
Játékos lényed mélybarna fénnyel
Elbűvöl, s az ördögi reménnyel
Édesen pusztít e gyönyörű kín
Vonat vagyok én, és Te vagy a sín
Üde volt a „nem” érző ajkadon
Ólmos sötét – vérző hajnalon
Vad zenére rezdül százezer idegem
A fájdalom műve… Virtuóz idegen
13. Ókovács Szilveszter: Rokokó stílgyakpár egy Clementi-témára
Szemiramisznál
Csodáidon elmerengve kereslek
Tétován, múlt időkbe révedve el
Testem fájdalmira a szellem felel
Beteg szárnyain mulandó életnek
Kertjeid, miket tán Hermész alkotott
Földi gyümölcsöknek helyi lehettek
Ám friss virági poétává tettek
Babylonban ifjút s még bölcsebb aggot
Királynőm vagy te nékem, lázamban vársz
Ki boldogítsz és megnyugtatsz híremmel
Juno, Veszta, Cerész, Djána, Venusz, Márs
S minden római s hellén hős tölt már el
Nyugtomat váró kerti magányban társ
Cupido is, ki megsebze szíveddel
A kert illata
Éden szirmai közt
Lágyan legyez a lég
Pintyőke várva várja
Eljön-e párja még
Lelkem repesve fürkész
Meddig időz a lány
A szirmok illata súgja
Eljő a szív tavaszán
14. Máté Péter - S. Nagy István: Még meg sem köszöntem
Még meg sem köszöntem
Hogy megszülethettem én
És ülhetek az élet vonatán
Nem király, de mégis
Ember lettem én is igazán
Még meg sem köszöntem
Hogy játszadozhattam én
És álmodozni tudtam azelőtt
S hogyha fáradt voltam
Akármikor kaptam pihenőt
Kiskoromtól oktatott
És felnevelt két ember
Az egyik ember sajnos, már nem él
Azután csak egy maradt
Ki annyit fáradt értem
Így neki tartozom most mindenért
Még meg sem köszöntem, hogy élek
Még meg sem köszöntem
Hogy áldoztál reám
Meg sem köszönhetem
Helyette dúdolok neked egy dalt
Ahogy te dúdoltál nekem hajdanán
Még meg sem köszöntem
Hogy megszülethettem én
És ülhetek az élet vonatán
Nem király, de mégis
Ember lettem én is igazán
Kiskoromtól oktatott
És felnevelt két ember
Az egyik ember sajnos már nem él
Azután csak egy maradt
Ki annyit fáradt értem
Így neki tartozom most mindenért
Még meg sem köszöntem, hogy élek
Még meg sem köszöntem
Hogy gondoltál reám
Meg sem köszönhetem
Helyette dúdolok neked egy dalt
Ahogy te hajdanán, ó, hajdanán
Még meg sem köszöntem, hogy élek
Még meg sem köszöntem
Hogy vigyáztál reám
Még meg sem köszöntem
Azt, hogy van hitem, Hazám
Most mindezt köszönöm
Neked: Anyám!
15. Máté Péter - Robert Burns - Eörsi István (ford.): Ez éccakának éjjelén
Ez éccakának éjjelén
Minden éjen át
Tűz és patak és gyertyafény
És Krisztus megbocsát
Ha innét más vidékre mész
Minden éjen át
A tövis-láphoz is elérsz
És Krisztus megbocsát
Ruhát, cipőt ha már adál
Minden éjen át
Ülj le s vedd magadra már
És Krisztus megbocsát
De hogyha nem adtál egyszer is
Minden éjen át
Csontig lecsupaszt a sok tövis
S majd Krisztus megbocsát
A tövis-láptól el hogyha mész
Minden éjen át
A purgatóriumhoz érsz
És Krisztus megbocsát
Ha nem adtál még ételt-italt
Minden éjen át
Csontig emészt el a tűz dühe majd
És Krisztus megbocsát
Ez éccakának éjjelén
Minden éjen át
Tűz és patak és gyertyafény
És Krisztus megbocsát
16. Máté Péter: Hazám
A kenyér hangját hallom én
Az apám szavát vallom én
Bárki vessen követ rám
Ez itt az én hazám
A mezők útját járom én
A gyárak súlyát hordom én
Bárki vessen követ rám
Ez itt az én hazám
Széles a föld, magas az ég
Mérföldes csizma sem elég
De egy csepp föld vár mindig rám
Ez itt az én hazám
Az utcák ívfény gyöngysorát
A mezők szorgos illatát
A jövő szabad, szép szavát
Jelented, ó, hazám
Széles a föld, magas az ég
Mérföldes csizma sem elég
De egy csepp föld vár mindig rám
Ez itt az én hazám
A múltam bölcső-melegét
A létem ezer fűszerét
A vigaszt a száz kudarc után
Te nyújtod, ó, hazám
Hitem a szerény büszkeség
Békétlen, békés nemzedék
Múlt, jelen, s jövő szól hozzám
Ez itt az én hazám
Ez itt az én hazám
17. Bertalan Zsolt - Ókovács Szilveszter: A rikkancs
- Újság! Újság!
- A japán kapcsolat!
- Hogyan tovább?
- Tűzpárbajok Pakisztánban!
- Hol itt a népszabadság?
- Afganisztán a rendezés kapujában?
- Beszéljenek a tények!
Minden reggel az utcán ébredek
Lételemem a sodró lendület
Viaskodom a kinyújtott kezekkel
Istenem, hogy' bírom türelemmel
Minden reggel öt órakor kelek
Újsággal álmodom, újsággal ébredek
Itt a hír, én vagyok a sajtó
Ablak a világra - vagy üvegezett ajtó
JÖJJ ÉS MENJ EL AZ ÚJSÁGHÍRREL
SIESS, VALAKI VÁR
JÖJJ ÉS VEDD EL APRÓPÉNZED
EZ AZ, AMI VISSZAJÁR
Minden reggel az utcán ébredek
Lételemem a sodró lendület
A városi ember éhét ismerem
Mindennap kielégítem
JÖJJ ÉS MENJ EL AZ ÚJSÁGHÍRREL
SIESS, VALAKI VÁR
JÖJJ ÉS VEDD EL APRÓPÉNZED
EZ AZ, AMI VISSZAJÁR
JÖJJ ÉS MENJ EL AZ ÚJSÁGHÍRREL
SIESS, VALAKI VÁR
JÖJJ ÉS ADJ EGY MOSOLYT VÉGRE
EZ AZ, AMI VISSZAJÁR
18. Tabu zenekar: Kalifornia (instrumentális)
19. Bertalan Zsolt - Bertalan Tamás: Sakk
Tiszta ész, a sakkóra jár
A királynő is csak statisztál
A nagymester ő volt, játszott vagy harcolt
Játéka fényűző, bátor bajvívás
Igazi háború, megszokott mámorú
A király tétlenül álldogál
A terem izzó csendje fáj
A nagymester a táblák mögé áll
A nagymester elegáns, és az a kézfogás
Csiszolt szelleme igazi brilliáns
Táblánál meghajol, forma és tartalom
Legfelsőbb fokon: nem vitás!
Tiszta ész, a sakkóra jár
A nagymester pedig - berosál
A játék végetér, a nagymester komoly
A sakkóra mára megáll
A riporter kérdez, a mester nem indokol
Kocsiba száll, és nincs mosoly
20. Bendő, sződligeti kerek bendő (Erdő, marosszéki kerek erdő... - furulyaszóló)
|
